Az ókori Egyiptomban Ízisz szent növénye volt. Neve az egyiptomi hieroglifák között a növekedés, a termékenység szimbóluma, a papirusztekercseken írás emlékezik meg használatáról. A középkor óta Wales jelképe, mivel a legenda szerint csatát nyertek a segítségével: a híres Szent Dávid szerzetes csak kenyéren és hagymán élt, jó szokását pedig meggyőződéssel ajánlotta a harcba induló katonáknak is. A sikeres csatát nagyrészt ennek az életmódnak tulajdonították, így kerülhetett bele a hagyma Wales címerébe is. Használata főként a 17-18. században terjedt el, a híres makói vöröshagymát pedig a 18. századra már szinte egész Európa ismerte.
Rokonát, a fokhagymát az egekig magasztalják – persze jogosan – de a vöröshagyma inkább alapanyagként él a köztudatban. Pedig gyógyhatásait már az ókorban is ismerték, és azokban az országokban, ahol nagyobb arányban fogyasztják, kimutathatóan alacsonyabbak olyan betegségek előfordulási esélyei, mint a cukorbetegség vagy a szívinfarktus.
A vöröshagyma kiváló antibiotikus hatással rendelkezik és gazdag vitaminforrás: található benne A-, B-, C- és E-vitamin, kalcium, jód, kálium, cink, magnézium, mangán, foszfor és vas. Segíthet csökkenteni a koleszterint, kihajtani a felesleges vizet, tisztítani és erősíteni a szervezetet. Érdemes nyersen fogyasztanunk, hiszen így minden benne található tápanyag megmarad, ha pedig rendszeresen beépítjük étkezésünkbe, akkor egész gyomor- és bélrendszerünket megtisztíthatjuk a kórokozóktól, egyben erősíthetjük a természetes bélflóránkat is.
A modern fitoterápiában a vöröshagymát és hatóanyagainak kivonatait elsősorban érelmeszesedés megelőzésére és a folyamat lassítására, továbbá a szívroham rizikóinak csökkentésére használják. Kísérletek szerint nyersen fogyasztva kedvezően hat a koleszterinszintre, mert megnöveli annak a nagysűrűségű lipoproteinnek, a HDL-nek a mennyiségét, ami eltávolítja a szövetek és az erek faláról a koleszterint. Indiai kutatók alátámasztották azt az elterjedt nézetet, hogy ez a zöldség véd a zsíros ételek miatt kialakuló koleszterinszint-növekedéssel szemben is. A hatás eléréséhez az is elegendő, ha a zsíros étellel együtt 4-6 dkg nyers hagymát eszünk. Egyik hatóanyaga, a difenilamin segíti az inzulin kiáramlását a hasnyálmirigyből. Állatkísérletekben a vöröshagyma 70 százalékkal erősebb hatásúnak bizonyult, mint a gyógyszerek.
A kórokozók rettegett ellenségeként jó barátja vesénknek és egész kiválasztó rendszerünknek is, segít átmosni szervezetünket. Ha lehetőségünk van benevezni egy hosszabb hagymakúrára, akkor az ödémák ellen is felvehetjük a harcot, és nagymértékben javíthatjuk keringésünket, erősíthetjük szívizmaink rugalmasságát.
Cukortartalma révén azonban felfúvódást okozhat, illetve egyeseknél a hagyma migrénrohamot is kiválthat!
Vöröshagyma a felső légúti panaszok ellen
Leve oldja és segíti felszakítani a váladékot, enyhíti a köhögést és a rekedtséget. Alkalmazható hurutos megbetegedések kezeléseként, és a tüdőre is jótékony hatással van. Egyes feljegyzések szerint az antibiotikumok megjelenése előtt eredményesen alkalmazták tüdőgyulladás kezelésére is. Ha gyermekünk megfázott, influenzás lett, begyulladt a torka vagy orr-problémái vannak, akkor egy kedves mese melletti hagymakúra hamar talpra állíthatja.
Baktériumellenes hatását már Pasteur leírta, és ezt a mai kutatások is megerősítették.
Orosz tudósok 150 növény közül a fokhagymát és a vöröshagymát találták a két leghatásosabb baktériumölőnek. Az ellenálló-képességet is növeli, érdemes tehát a tüdő és a légutak fertőzéses megbetegedésekor, de a szervezetben fellépő bármilyen gyulladás esetén is a szokásosnál több hagymát fogyasztanunk. Illóolajai fellazítják a légutakat befedő nyákos anyagot, és a légutakban lévő mirigyeket bőséges folyadék-elválasztásra is késztetik, így a tapadós nyák felhígul. A modern fitoterápia újabban asztmás rohamok megelőzésére is használja. Asztmaellenes hatását mind laboratóriumi kísérletekben, mind élő szervezeten bizonyították.
Variációk a gyógyulásra
- Hámozzunk meg, majd daraboljunk össze hat közepes fej vöröshagymát, és négy evőkanál mézzel együtt tegyük lábosba. Helyezzük az edényt egy nagyobba, amiben már forr a víz. Fedjük le, majd lassú tűzön forraljuk egy órát. Szűrjük le, és egy-két óránként fogyasszunk belőle egy evőkanállal!
- Tisztítsunk meg két közepes hagymát, és tegyük fel főni fél liter vízbe. Amikor elkezd főni, vegyük le a tűzről, fedjük le, és hagyjuk állni, míg kihűl. Ezután szűrjük le, adjunk hozzá mézet, esetleg gyömbért, fahéjat is, majd fogyasszuk el, lassan kortyolgatva!
- Egy fej hagymát és egy darab almát (hámozatlanul) vágjunk négy részbe. Egy kis darab gyömbért (5-8 cm) pucoljunk meg, reszeljük le vagy vágjuk kisebb darabokra. Egy darab narancs héját vágjuk le vékonyan vagy reszeljük le! Tegyünk mindent egy lábosba, majd öntsük fel két liter forró vízzel. Tűzhelyen hagyjuk forrni még tíz percig, majd gyöngyözve főzzük még 20 percig, míg az alma meg nem barnul. Ha kész, szűrjük le, hagyjuk hűlni, majd mézzel és citromlével gazdagítva fogyasszuk!
Ha fülünk is fáj, tegyünk rá egy vastag szelet friss hagymát! A betegség alatt érdemes pár szelet hagymát az ágyunk mellé tenni, hogy alvás közben is belélegezhessük gyógyító illóolajait! Ha a beteget nem zavarja, akkor még jobb, ha egy fej hagymát felkockázunk, és egy zsákocskában vagy régi huzatban a fejünk mellé tesszük – persze csak akkor, ha másnap még lábadozik, otthonról dolgozik, esetleg egy alapos fürdéssel-hajmosással és illatosítással kezdi a napot!
És ha mindez nem győzött meg a hagymáról, még egy érv mellette: hajat is festhettek vele!
Ajánljuk még:
Mennyi hozzáadott cukrot ehetünk meg egy nap? Megkérdeztük a szakértőt!
Egészségtelen, elhízunk tőle, és azt sem tudjuk, mennyit eszünk belőle: a nátrium-glutamátról
Az aszpartámtól hízunk, a lukumával elűzzük a depressziót – különbségek az édesítők világából
„Csak egy falatot egyél már, na. Ebben nincs cukor!”
„Ja, hogy nem csak a cukrot kerülöd? A tejet se bírod? Jaj szegény! Akkor egyél húst. Na nehogy azt mondd, hogy azt se eszel, mert mindjárt elájulok. Hát akkor mivel kínáljalak most? Nem vagyok felkészülve ilyen flancos ízlésre.”
