Család

Ne zárd ki a gyereket a konyhából — ez a titkok felfedezésének színtere

Sokszor biztonságosabbnak tűnhet távol tartani a gyerekeket a konyha veszélyes eszközeitől. Nehéz rászánni magunkat arra, hogy az adott feladatot kétszer annyi idő alatt, iszonyatos piszok árán végezzük el, de a gyerekkel együtt. Ha azonban őket is bevonjuk a főzés folyamatába, a fejlődésük számos területére hatni tudunk. Arról nem is beszélve, hogy ez egy közös program. Tarr Anita fejlesztőpedagógussal együtt kerestük a választ arra, pontosan milyen területek fejlődésére hathat ez a közös munka.

Örömmel tölt el, hogy egyre több anyuka, tanár, fejlesztőpedagógus észreveszi a közös feladatvégzés fontosságát, és bevonják az apróságokat a nagyoknak szánt háztartásbeli és ház körüli teendők elvégzésébe. Ezenfelül erre már több iskola is lehetőséget biztosít azáltal, hogy van egy konyha, amit nevelő célzattal a diákokkal együtt lehet használni. Tudatos tervezéssel a félelmekre van megoldás, cserébe pedig úgy tanul és fejlődik a gyerek, hogy közben jól szórakozik.

A közös konyházásról az önállóság és a finommotorika fejlődése juthat elsőnek eszünkbe, a mai kütyü-orientált világban az ujjak fejlődése, a szem- és kézmozgások összerendezésének ügyesítése könnyen háttérbe szorulhat. A megfelelően fejlett finommotorika nemcsak akkor fontos, amikor a gyermek kézírást tanul az iskolában, hanem már sokkal kisebb életkorban is, hiszen ez a képesség az önállósággal is szoros kapcsolatban áll.

„A konyhában a szeletelés, kenés, apró darabokra törés, hámozás, szórás, nyújtás, reszelés, keverés, csippentés mind- mind alkalmasak a finommotorika fejlesztésére. Általuk erősödnek az ujjak és a kezek, fejlődik a kezek együttes és külön- külön történő használata, ügyesedik a kézzel történő manipuláció, fejlődik a vizuomotoros integráció. Fontos, hogyha a gyerek bal kézzel végzi a tevékenységeket, akkor nem szabad erőltetni a jobb kéz használatát. Abban kell támogatnunk, hogy a számára kedvező kezesség erősödjön meg akkor is, ha kezdetben azzal lassabban végzi a feladatot” – hívja fel a figyelmet Tarr Anita.

Munka közben gyakorolhatják a különböző erősségű nyomaték kifejtését és ügyesednek a mindennapi tevékenységekhez szükséges praktikus mozgásaik is. Könnyebb lesz ezáltal majd az önálló öltözködés, cipzározás, gombolás, fűző bekötés és persze az étkezés is.

Emellett értelemszerűen, ahogy a gyerekek nőnek, a sok közös tapasztalat eredményeként képesek lesznek önállóan is elkészíteni egyszerű ételeket:

az ilyen módon szerzett sikerélmény pedig növeli az önbizalmukat is.

További előny, hogy a közös főzés során könnyebben nevelhetjük őket az egészséges táplálkozásra. Például szívesebben megkóstolják azt az ételt, aminek az elkészítésében részt vettek, illetve a főzés során hatnak az érzékeikre az illatok is. Nem utolsósorban a gasztronómiai ismeretek alapjait is elsajátítják, hogy mi mivel illik össze, milyen fűszereket milyen ételekhez szoktunk használni.

„A konyha a titkok felfedezésének színtere, ami az általános ismereteket, a kognitív funkciókat és emellett a nyelvi készségeket is fejleszti. A gyerekek általában csak annyit látnak, hogy a szülők által megvásárolt és lepakolt alapanyagokból titokzatos módon finom ételek kerülnek az asztalra. Ha hajlandóak vagyunk megmutatni nekik ennek a varázslatnak a folyamatát, ők is rettentően kíváncsiak lesznek rá” – így a szakember.

Eközben bővül a különböző anyagokról való ismeretük, izgalmas folyamatokat és különböző környezeti hatásokra történő változásokat érthetnek meg.

A konyha egy laboratóriummá is válhat, ha úgy szeretnénk.

A recept követése során fejlődik a problémamegoldó képesség, a logikus gondolkodás, ok-okozati összefüggések felismerése, a sorrendiség részképessége, bővülnek a matematikai ismeretek, gyakorolhatják a csoportosítást, a szín- és formafelismerést. A recept értelmezésekor bővül a gyerekek szókincse, mondatalkotási készsége, szövegértése. Közben azt is megtanulják, mi lehet veszélyes, és hogyan vigyázhatnak magukra a konyhai tevékenységeik során.

Sokszor nehéznek tűnhet megszervezni a minőségi idő eltöltését, enni márpedig kell, a konyhában nap mint nap tevékenykedünk, és ez jó lehetőség lehet arra, hogy össze kössük a kellemest a hasznossal. Mint sok más helyzetben, itt is el kell engedni kicsit az elvárásokból.

A közös konyházás lényege a folyamat, nem pedig a produktum.

A közösen elkészített ételnek nem kell tökéletesen kinéznie. „Az a fontos, hogy a szülő jelen legyen ebben a folyamatban, élje meg ő is, ezáltal is erősödik a szülő és a gyerek közötti kapocs. A gyerek pedig több különböző szituációban is lát viselkedésbeli mintát, illetve a sütés-főzés összekapcsolódik a konyha és a kellemes családi együttlétek örömével. Közben jobban megismeri az erősségeit és gyengeségeit, kíváncsi felfedezőként megtapasztalja, hogy képes olyasmire, amit eddig nem is gondolt volna. Egy ilyen környezetben magabiztosnak, szeretettnek érzi majd magát, hiszen gyakran adódik lehetőség a dicséretre és a bátorításra” – teszi hozzá Tarr Anita. A megélt érzelmi biztonság által könnyedén tanul meg segítséget kérni és kérdezni, amikor valamiben nem biztos. Fontos hinnie abban, hogyha valamire még nem képes, az nem hiba, amit szégyellni vagy elrejteni kell, hanem képes az elsajátítására. Ez a hit önmagában egy életen át hasznára lesz.

De a gyereknek az a legfontosabb, hogy minél több időt tölthessen a szüleivel, amikor csak egymásra figyelnek. A szülőnek számításba kell vennie, hogy a közös sütés-főzés időigényesebb lesz, mint ha egyedül végezné el. Viszont sokkal élvezetesebb is. Épp ezért jó előre tervezni kell és időt biztosítani rá, hogy ne kelljen rohanni és idegeskedni közben, hanem mindenki számára kellemes legyen ez a közösen eltöltött idő. Ha pedig lehetőség van rá, apa se maradjon ki a mókából.

Ajánljuk még: