Mi történik a gyerekkel a pszichológusnál, ha IQ-tesztet vesznek fel vele?

Mentális kor, avagy az IQ-tesztek múltja

A mai IQ-tesztekre emlékeztető első mérőeszközt Alfred Binet-nek köszönhetjük a 19. század végéről. Egy olyan vizsgálat kidolgozását kérték tőle, amivel kiszűrhetőek a lassabb felfogású gyerekek. Miért volt akkor erre szükség? Mert bevezették az általános iskolakötelezettséget. Tehát olyan, idősebb gyerekek is iskolába kezdtek járni, akik korábban nem tanultak. Fontos volt megállapítani az intelligenciájukat, mert nem feltétlen az életkoruk szerint kerültek a különböző évfolyamokra.

Binet pedig Théophile Simon francia pszichológussal együtt alkotta meg 1905-re az első IQ-tesztet. Ebből készültek aztán javított verziók, mígnem egy professzor úgy döntött, meghatározza a normákat: az egyes életkorokokhoz minimum pontszámokat rendelt. Azok a gyerekek, akik ezt elérték, a meghatározás szerint normális ütemben fejlődnek.

Így született meg a Stanford-Binet-intelligenciaskála, aminek elméleti háttere arra épült, hogy az IQ-szint a korral változik.

Tehát aki lassabb felfogásúnak minősül, az nem buta, hanem egy fiatalabb gyermek normál IQ-jával rendelkezik.

Ezt mentális kornak nevezték, ami így eltérhet a valódi életkortól. Hogy kell ezt érteni? Ha egy tízéves gyermek tizenhárom éveseknek szánt kérdésekre is jól válaszol, az ő mentális kora magasabb az életkoránál, az IQ-ja a számolás alapján 130 lesz. Ha viszont egy tizenhárom éves gyermek a tizenhárom éveseknek való feladatokat tudja megoldani, az IQ-ja pont az átlag, vagyis 100. A Stanford-Binet teszt későbbi változata már elhozta a területenkénti megkülönböztetést is, külön mérte a verbális gondolkodást, az absztrakt és vizuális gondolkodást, a számolást és a rövid távú emlékezetet.

David Wechsler azután 1939-ben kidolgozott egy teljesen új mérőeszközt a felnőttek számára, később pedig egy gyermekekre szabott változatot is. Ez az, amit a legtöbb helyen ma is alkalmaznak. Ha tehát a gyermekünket vizsgálatra hívja például a pedagógiai szakszolgálat, valószínűleg ezzel fog találkozni. Természetesen, vannak egyéb tesztek is, akár nonverbálisak is, amelyek beszédelmaradás esetén is használhatóak.

IQ-teszt gyerekeknek

A különböző életkorú gyermekek számára más-más vizsgálat alkalmazható. A Wechler-féle teszt óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt változata például kifejezetten szórakoztató: a gyerek úgy érzi közben, mintha játszana, vagy legalábbis egy játékos foglalkoztatón venne részt. Képeket nézeget, és logika alapján kérdésekre felel vagy épp egy konkrét alakot keres egy sorban. De olyan is van, amikor nyomdáznia kell, vagy egy képet kisebb darabokból összerakni, megkeresni, melyik a maci feje, pocakja, és hol vannak a végtagjai. Ez a teszt már két és fél éves kortól alkalmazható.

A 6 és 16-17 év közötti korosztály számára kidolgozott IQ-teszt hasonló felépítésű, de a feladatok illeszkednek az életkorhoz. Ez is sokféle területen differenciál. Nézi például a szókincset, és azt is, milyen általános ismeretekkel rendelkezik a gyermek, milyen logikai következtetésekre képes, vagy hány elemet tud egyszerre megjegyezni és visszamondani. Hiszen ez mind – és még sok egyéb tényező is – az intelligenciánk része. 

Önmagában az intelligenciahányados nem feltétlenül ad választ sok kérdésre. Ezek a tesztek viszont sokat segíthetnek abban, hogy komplexebb képet kapjuk a gyermekről. Ugyanis átlagosnak, vagy akár okosnak is tűnhet egy gyerek úgy, hogy közben valamelyik területen mégis el van maradva. Példárul rosszul teljesít az iskolában, mert állandóan lemarad, de nem világos, mi is ennek az oka. Viszont egy IQ-teszt közelebb vihet a válaszhoz: nem mindegy, hogy azért marad le, mert nehezen koncentrál, vagy azért, mert a feldolgozási sebessége lassabb. Netán azért, mert a munkamemóriája gyengébb, vagyis az a rövid távú emlékezete, ami csak maximum pár percig tárolja az információt. De az is lehet, valamilyen részképességzavara van (számolási vagy olvasás nehézsége), ezért visz el minden feladat több időt.

Ha a pszichológus az IQ-teszt segítségével nem járna utána, mely területen is van a fejlődési lemaradás, a gyermekünk könnyen lehet, nem a megfelelő fejlesztést kapná. De fontos kiemelni, hogy

egyetlen teszt önmagában sohasem ad elég információt egy diagnózishoz!

Ezért tapasztalhatjuk, hogy ha gyermekünknél valamilyen nehézség merül fel, akkor többször is vissza kell menni a szakemberhez, netán többféle vizsgálatot is elvégeznek. Fontos az is, hogy több időpontban kerüljön sor a tesztekre, hiszen az is kihathat a gyerek eredményeire, ha épp fáradt.

Bár a tesztet a pszichológus szakember fogja felvenni, a komplex kivizsgálás részeként gyógypedagógiai, akár logopédiai vizsgálatok is szükségesek. S nemcsak akkor alkalmazzák, ha valamilyen nehézség áll fenn: a tehetség azonosítására szintén ez az egyik gyakran használt mérőeszköz.

Hogyan zajlik az IQ-teszt felvétele?

Amikor a pszichológus IQ-tesztet vesz fel gyermekünkkel, annak meghatározott szabályai vannak. Ezek között fontos például, hogy lehetőleg csak a gyermek és a szakember tartózkodjon a helyiségben. Ez szülőként furcsának hathat, de a teszteredmények megbízhatósága szempontjából fontos a minél semlegesebb tér. Természetesen lehetnek olyan helyzetek – például különösen szorongó gyermek esetén – amikor ettől el lehet tekinteni. Ha viszont ez történik, nagyon fontos, hogy a szülő a háttérben maradjon, és semmiképpen se szóljon bele gyermeke válaszaiba.

Találkoztam olyan szülővel IQ-teszt felvétele során, aki az én kérdéseimet még további, rávezető kérdésekkel toldotta meg a háttérből. Érezhetően fontos volt neki, hogy gyermeke jól teljesítsen, viszont abba nem gondolt bele, hogy

ezzel tulajdonképpen őt hozza hátrányba.

Az IQ-teszt felvétele során elhangzó minden szó a vizsgálat része. Pontosan meg van szabva, hogy egy kérdést hányszor és hogyan ismétel meg a pszichológus, így a szülő egy-egy fél mondattal is alááshatja a megfelelő körülményeket.

A tesztfelvétel nem jár semmilyen kellemetlenséggel a gyermekek számára. Ezt azért fontos hangsúlyozni nekik, mert bennük önmagában a „vizsgálat” szó előhívhatja a klasszikus orvosi vizsgálatok élményét, ahol legtöbbször történik olyan beavatkozás, amit nem vesznek szívesen. A pszichológus által felvett IQ-teszt egészen más élmény, egy biztató szavakkal, változatos feladatokkal teli néhány óra.

Mit tár fel az IQ-teszt a pszichológus számára? (És mit nem?)

Amikor egy IQ-tesztet veszünk fel egy gyermekkel pszichológusként, akkor egy jó globális képet kapunk az ő általános értelmi képességeiről, illetve azokról a területekről is, amelyeket a teszt külön azonosít. Nem tudjuk azonban megállapítani, hogy az egyes részképességek területén hogyan is teljesít, vannak-e nehézségei az írással, olvasással, vagy épp a számolással. Azt sem fogjuk tudni, hogyan alakul a figyelmi koncentrációja pontosan, számszerűsíthetően.

Fontos látni azt is, hogy egy-egy tesztfelvételt számtalan tényező befolyásol. Nemcsak a gyermek fáradtsága, vagy épp új helyzettől való szorongása hathat az eredményekre. Kaphatunk más eredményeket pusztán azért, mert egyes gyerekek nem ahhoz a kultúrához vagy etnikumhoz tartoznak, akiken a mérőeszközt a kialakítás során tesztelték. Így fordulhatott elő, hogy vizsgáltam egy roma kisfiút, aki a tárgyfelismerésnél a kannára azt mondta, hangszer. Hiszen az ő világában valóban az is. Én tudtam, hogy ez egy jó válasz. De a pontozási rendszer nem tette lehetővé, hogy valóban annak is értékeljem. Persze, nem jöhetnek létre akkora eltérések, hogy értelmileg akadályozottnak minősítünk egy zsenit. De az élmény, a gyermek csalódottsága is fontos szempont a vizsgálatok során.

Az IQ-tesztek használata a gyerekek esetén tehát sok esetben fontos és hasznos. Elengedhetetlen azonban, hogy megfelelő szakember, pszichológus végezze a tesztfelvételt és az eredmények értelmezését is. Ha jól használjuk a kapott adatokat, iránymutatást nyújthatnak akár a további vizsgálatok, akár a segítségnyújtás módjára vonatkozóan.